Talán az ételek, amelyek olyanok, mintha Édesanyánk főzte volna, de mégis meg van bolondítva egy csipetnyi modernséggel. Talán a kőből rakott kandalló melege télen. Talán a mindig mosolygó pincér, a hangulatos, otthonos kis kuckó érzetét nyújtó enteriőr, vagy a terasz és az azt körülölelő kert látványa. Mindenesetre a Nosztalgiába egy pillanat műve beleszeretni, aztán az ember újra és újra vágyni kezd egy kis Nosztalgia „repetára”.
Miért mi?
30 évvel ezelőtt megnyitott egy kisvendéglő. Nosztalgiának nevezték el, belecsempészve a múlt ezernyi apró emlékét. A sarokban kandalló duruzsolt, a tányéron a ropogós kacsasült után a nagyi féle almáspite gőzölgött, hozzá finom házi limonádét kortyolhattunk…