Egy étterem kicsit olyan, mint egy értékes családi komód. Megél rengeteg hétköznapi ünnepet, szolgál szülinapokat és vasárnapi ebédeket. Egy sokat megélt komód lát felnőni gyerekeket, egymásra találni szerelmeseket, esküvőket aztán aranylakodalmakat. Ahogy telnek az évek, kell rajta egy kicsit csiszolgatni, talán át is festeni, de ha jó, masszív fából készül, akkor a komód komód marad, ma is, holnap is és még száz év múlva is.
A Nosztalgia Étterem ilyen kis komód volt, a családunk egyik szeme fénye már 20 éve, akire ráfért egy kis csiszolás, festés, lakkozás. A nővérem, Edi álmodta meg a “bútordarab” új arcát, szinte maga előtt látta, hogy milyen legyen. Nem volt kérdés, hogy megőrizzük az értékét, hiszen nemes anyagból készült, a szüleink rengeteg munkájának eredményeként. Kell azonban egy kicsit frissíteni, hogy a további húsz évben újabb lánykérések, szülinapok, üzleti és családi ebédek és vacsorák szemtanúja legyen. Azt gondoltuk, hogy megérdemel egy saját weboldalt, egy saját blogot, hiszen sokan szeretjük és lesz is mit mesélni.
Fogadjátok szeretettel a megújult Nosztalgia Gardent és a blogot, amit szeretnénk olyan írásokkal megtölteni, amelyek egy kicsit betekintést nyújtanak abba, hogy mennyi emberi tervezgetés, erőfeszítés, érték bújik meg egy-egy asztalra kerülő étel mögött, ami szeretettel készül. A blog írói mi ketten, a két testvér. A szereplők pedig mindazok, akik nélkül nem lenne sztori a sztori. A szakácsaink, pincéreink, a drága mosogató lányok, mindazok, akik mellettünk állnak és Ti kedves olvasók: jelenlegi, múltbéli vagy ha még nem, akkor reményeink szerint jövőbeni vendégeink. Velünk tartatok?
Szeretettel,
Edi és Judit